Jó hagyományt teremtve idén is megrendezésre kerül a Resident Art Fair kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár. A vásár rendezői többfajta ízlésnek és vásárlási attitűdnek kedvezve rendkívül széles kollekcióval várják az érdeklődőket december 10. és 23. között az A.P.A. Galériában. A Young 'n Fresh kollekcióban javarészt fiatal alkotók munkáiból lehet válogatni elérhető áron, a Special Price válogatásban ugyanezen generáció vaskosabb árfekvésű munkái lesznek megtalálhatóak, az idei év újdonságaként bevezetett Collectors' Selection szekció pedig a kuriózumra vágyó gyűjtőknek kíván csemegéket. A vásárral kapcsolatos terveikről és a kortárs művészeti piac javuló tendenciáiról beszélgettünk a két kurátorral, Schneller Jánossal és Bánki Ákossal.
A tavalyi évhez képest sokkal több kiemelt, magasabb árfekvésű tétel található a katalógusban. Miért döntöttetek úgy, hogy emelitek ezeknek a tételeknek a számát, és emelitek a vásár árszínvonalát?
Bánki Ákos: A vásárlók igényei, a piaci érdeklődés sarkallt minket arra, hogy lépjünk egyet előre, és a fiatal kortárs művészek munkáiból több kiemelt tételt válogassunk be az idei decemberi RAF katalógusba. Az elmúlt vásárok alkalmával az érdeklődők visszajelzése az volt, hogy több kvalitásosabb, akár magasabb árfekvésű műtárgy iránt is vásárlási szándékot mutatnának. Mi pedig szeretnénk vásárról vásárra valami pluszt adni a visszatérő vevőink számára, és minél többet megmutatni a fiatal kortárs művészek alkotásaiból.
Schneller János: Az elmúlt három vásár (RAF2018, ZiggY és GARTEN) során komoly gyűjtők is megfordultak nálunk. Arra gondoltunk, hogy Collectors' Selection címmel nekik is összeállítunk egy válogatást, ahol olyan műveket kínálunk, amelyek inkább gyűjtői szemmel érdekesek, ritkább darabok. Ez a szelekció a műgyűjtést most elkezdő embereknek is felrajzol egy ívet, hogy honnan hova lehet eljutni a gyűjtés során. Szerettünk volna visszatekinteni nem csak a ’70-es években induló életművekre, de ’80-as, ’90-es években alkotó művészek képeire is, mert azt látjuk, hogy ez a generáció egyelőre kevéssé van jelen a másodlagos piacon. És természetesen a vásár színvonalát is feljebb emeltük ezzel.
Bánki Ákos: Fontos megjegyeznem azonban, hogy a Collectors' Selection válogatással nem a fiatalok elől vettük el a helyet, éppen ellenkezőleg. Ez egy eszköz arra, hogy a gyűjtők figyelmét a fiatalokra irányítsuk.
Mazzag István: Linda, 150x200cm, olaj, vászon, 1985 körül
Ez azt jelenti a box nyelvén, hogy a pehelysúlyból a középsúlyba léptetek át?
B.Á.: Igen, ez azt jelenti. Mi ezt nem hobbiból csináljunk, hanem folyamatosan próbálunk erősödni, napi szinten eddzük magunkat.
Sch.J.: Szerintem már az első vásáron figyelemreméltó válogatással indítottunk. Az idei RAF pedig szerintem – elfogultság nélkül – országos szinten is a legerősebb kortárs válogatás a karácsonyi időszakban. Nagyon figyeltünk a minőségre, és a változatosság is fontos szempont volt.
Hogyan határoznátok meg - még mindig a box nyelvén- a profi kortárs nehézsúlyú műkereskedelmet? Célotok- e odáig elérni, és mi kell ahhoz, hogy ott ringbe szálljatok, és nívósan versenyezni tudjatok?
Sch.J.: Szerintem már a ringben vagyunk, bár én jobban szeretném, ha valamelyik csapatsporthoz hasonlítanánk ezt a piacot, mondjuk a hokihoz, ahol nem egymás ellen, hanem egymást segítve játszunk az eredményért. Annak persze mindenki örül, ha maga lőheti a gólt, de egyedül nem lehet játszani. Szerintem benne vagyunk a kezdő csapatban, és már lőttünk néhány gólt is, és néhány gólpasszal is eldicsekedhetünk.
B.Á.: A profi kortárs nehézsúlyú boksz számomra azt jelenti, hogy jó művészektől, jó műveket, jó áron tudunk kínálni és eladni. Olyan árakon, amivel elégedett a művész és elégedett a vevő. Amit a piac visszaigazol. Ez egy nagyon nehéz és hosszú munka. A jelenlegi vásárunkon együtt dolgozunk olyan galériákkal és gyűjtőkkel, akik már régóta nehézsúlyban versenyeznek és most partnereink lettek. De pehelysúlyból nem lehet rögtön a nehézsúlyba bekerülni. Még ha az egónk meg is lenne hozzá.
Nádler István: Cím nélkül, 100x70cm, olaj,papír, 1994
Melyek voltak az elmúlt évben azok a művészeti események, melyek meghatározták és befolyásolták árképzéseteket?
Sch.J.: Jó ideje foglalkozom kortárs műkereskedelemmel, és a másodlagos piacon is van tapasztalatom, ami Magyarországon még mindig eléggé gyerekcipőben jár. Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, még alig néhányan aukcionáltak kortárs műveket, szinte alig volt másodlagos piac. Sokan rossz szemmel nézték az aukció egyre dagadó kortárs kínálatát, akkor még Pintéréknél. Azóta azért némileg változott a helyzet; több vásár, aukció is foglalkozik már kortárs művekkel, főleg a karácsonyi időszakban. Nagyon soktényezős a piac, és folyamatos mozgásban van. Fontos szempont a galériák működése, a művészek külföldi jelenléte, a vásári jelenlét, a non-profit szcéna aktivitása, a nemzetközi vásárlások, vagy az online eladások. Újabban a nagyobb aukciósházak is egyre inkább nyitnak a kortárs felé. Az közelmúltban a Londonban szépen szerepelt Kováts Dávid és Nóri válogatása, és Virág Judit is kortárs aukciót rendezett, ahol fontos leütések születtek. Mindezek együtt folyamatosan alakítják a piacot.
B. Á.: A tavaszi Ziggy Art Fair egy kísérlet volt, ahol megvizsgálhattuk, hogyan viselkednek a vevők, ha két árkategóriában kínálunk egy művésztől műveket. És pozitívan reagáltak abból a szempontból, hogy nem az olcsóbb képeket vették. Nem az ár számított, hanem az ízlésük alapján döntöttek a vásárlók. A balatoni Garten projektre is több kiemelt tételt vittünk, és itt is kívánták az emberek, hogy miért nincs több, miért nem mutatunk többet a nagyobb lélegzetvételű képekből. Tehát a kép érdekli elsősorban az embereket. Csak ha megtalálják benne azt, amit keresnek, gondolkodnak el azon a döntésen, hogy megéri-e nekik az általunk felajánlott árért megvásárolniuk, vagy sem.
Horváth Orsi: Balaton dreaming, 100x120cm, olaj, vászon 2018
Árképzés tekintetében ugyanazzal a módszerrel dolgoztok a fiatal, sokszor a Képzőművészeti Egyetemről frissen kikerült diplomások műveinek esetében, mint az idősebb, aukciós eladásokat is felmutató művészek esetében?
Sch.J.: Az árképzés csak részben függ tőlünk. Ahogy mondtam, ez soktényezős. Természetesen egész más latba esik egy frissdiplomás képzőművész, és egy elismert alkotó. Ezt a piac határozza meg, ami jól látszik az árakon is.
B.Á.: Ha egy friss diplomás odajön hozzánk és azt mondja, hogy annyit ér a képe mint a negyven éve a pályán lévő Bullás Józsefé, akkor azt mondjuk neki, hogy köszönjük szépen, de nem tudunk együtt dolgozni. Mert lehet, hogy annyit ér, de mi ezt nem tudjuk bebizonyítani. Új művész a mi rendszerünkbe először az 50 és 100 ezer forintos árkategóriában léphet be. Ha két vásár között jól dolgozik, aktívan jelen van a művészeti szcénában, kiállít, akkor a következő évben már beválogathatjuk műveit a kiemelt tételek közé, ahogy tettük ezt Horváth Orsi és Tóth Zsófi egy-egy festményével.
Tóth Zsófia: No entry, 140x110cm, akril, vászon, 2018
Milyen a galériákkal való viszonyotok? Hiszen, ha jól tudom, amikor Ákos 5 évvel ezelőtt merészen belevágott a kortárs művek 50 ezer forint alatti értékesítésébe, akkor még a szakma megrökönyödve figyelte tevékenységét. Mostanra akad-e példa a pozitív visszajelzésre, együttműködésre?
Sch.J.: Nekem mindig is jó viszonyom volt a galériákkal, és egy jó viszonyba a konfliktusok is beleférnek �. Ha vannak nézeteltérések, azt meg tudjuk beszélni, rendszeresen egyeztetünk az érintett galériásokkal. Azt gondolom, hogy egyre inkább elfogadják a koncepciónkat, sokan felismerték, hogy szükség van erre a típusú értékesítésre, hiszen olyan embereket vonzunk be a szcénába, akik korábban nem vásároltak művészetet, most pedig ezt teszik; beléptek az art world-be. Azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy minőséget közvetítsünk, és a piaci rést – ami itt tátongott – magas színvonalú művészettel töltsük fel. Szabadpiac van, és a piacnak vannak új szereplői mind a keresleti, mind a kínálati oldalon, ehhez hozzájönnek az új kommunikációs stratégiák, új médiumok, és persze a fiatal művészek is, akik helyet, megjelenést szeretnének kapni, és egészen mást gondolnak a piacról, mint az elődeik. Lehet, hogy ez nem mindenkinek tetszik, de attól még tény marad.
B.Á.: Mi nem a galériák ellen dolgozunk az árainkkal, hanem épp ellenkezőleg. Új közönséget szeretnénk teremteni a kortárs művészetnek. És nem olcsó árakkal dolgozunk, hanem elérhető árakkal. Mert ötven-százezer forintos árkategóriában nem lehet tömegével a profi kereskedelmi galériákban képekhez hozzájutni. Mert ők nehézsúlyban versenyeznek, és nem érdekük ebben az árkategóriában képekkel foglalkozni. De annak a művésznek, akinek egymillió forintba kerül egy képe, biztos hogy van 50-100 ezer forintért kisebb munkája is. És aki ezt veszi meg, mert nincs 1 millió forintja, ugyanazt a szellemiséget kapja. És aki már vett egy képet 50 ezer forintért, lehet, hogy utána fog 100, 200, 500 ezer forintért is képet vásárolni. Mert lesz tapasztalta abban, milyen egy kortárs művel együtt élni, és egyre jobban fog bízni magában.
Ronga Eszter: Nyár 2019, 40x40cm, olaj, vászon, 2019
Sok fiatal művésszel dolgoztok együtt, így nagy a tapasztalatok abban, hogy mennyire rátermetten engedik ki őket a különböző intézményekből, mennyire tudatosan képviselik magukat a galériások és kereskedők előtt. Megvan-e a fiatal képzőművészekben ez az önmenedzselési képesség?
Sch.J.: Ez a kérdés csak részben korosztályfüggő. Nagyobb jelentősége van a tulajdonságoknak, a személyes ambíciónak, a rátermettségnek, de természetesen a képzésnek is fontos szerepe lenne – csak nem nagyon van. Az egészen biztos, hogy a Z generációs művészek sokkal kevésbé kiszolgáltatottak, több a mozgásterük, a lehetőségük, öntudatosabbak, kevésbé tekintélyelvűek és sokkal jobbak az önérvényesítő képességeik. Vannak, akik erre teljesen alkalmatlanok, viszont remek alkotók, főleg nekik kell a segítség. A self management oktatásában nagyon nagy hiányosságok vannak, de talán elindult valami változás ebben is.
B. Á.: Aki egy kicsit is rátermett, az ránk ír. Aki nem ír ránk, az kevésbé rátermett. Jelen kell lenni. Egy fiatal kezdő művész számára, főleg úgy, hogy erős promócióval dolgozunk, a vásárunk egyben jó megjelenési felület is.
Ludovic Thiriez: Little Portrait, 60x40cm, olaj, vászon, 2018
Eddig a RAF egy kulturális missziós szerepet is betöltött, mely szerepkörben segített azoknak az embereknek legyőzni a küszöbfrászt, akik bár rendszeres kultúrafogyasztók, és szeretnének áldozni a kortárs képzőművészetre, mégsem tudják melyik ajtón kopogtassanak be először. Hogyan látjátok ezt a missziót most?
Sch.J.: Számomra a kortárs művészet mindig is edukációs terep marad. Azt gondolom, hogy ez Magyarországon még sokáig így lesz, mert jóformán hiányzik a közoktatásból, aminek köszönhetően társadalmilag is meglehetősen szubkulturális helyzetben van. Nyilván problémás egy vásárt missziós terepként definiálni, ugyanakkor az is tény, hogy jókora szeletét bemutatjuk a kortárs művészetnek. És mivel két héten keresztül minden nap látogatható, nyilvános kiállításról van szó, ahol tárlatvezetések is lesznek, azt gondolom, hogy olyanok is eljönnek majd, akik most találkoznak először kortárs művek vásárával, és ha idén még nem, de talán egy év múlva már vásárolni is fognak. Tavaly a vásárlóink 60 százaléka élete első műtárgyát vásárolta nálunk. És erre nagyon büszkék vagyunk.
B.Á.: Aki kortárs művészetet akar vásárolni, az rugaszkodjon el a realitástól, és bízzon magában. Merjen dönteni! Mi erre adunk lehetőséget. Ez is egy misszió.
