Demszkyhez járt szamizdatokért, Bódy akart zenekaráról filmet forgatni, Alföldivel volt katona. Minden tevékenységével a kortárs művészeti közeg függetlenségéért harcol. Menyhárt Tamás Menyust művészi pályája fordulatairól kérdeztük. 

Kezdjük az elején, mikor és hol születtél?

1966. április elsején születtem Győrben. Az irataimba március 31. szerepel, ezt anyám akarta így, de én bevállalom az április 1-et.

Hogyan fedezted fel, hogy van tehetséged művészethez?

Másodéves gimnazista voltam Győrben, amikor az utcán szembe jöttek velem a gimis barátaim, és elhívtak rajzszakkörre a Hefihez (Hefter László üvegművész). Elmentem és megtetszett a rajzszakkör hangulata. Hefi szimpatikus volt, egyből apaként néztem rá. Elsőre rajzoltam egy olyat pitt krétával, hogy csak nézett. Aztán ott maradtam. Karácsonykor mindig hazavihettük a megmaradtak festékeket-ecseteket, én meg örültem, mert sohasem volt pénzem ilyenekre.

Hefter László rajzszakköre 

Zenélni is fiatalon kezdtél?

A gimnázium alatt alapítottuk meg Dodóval (Kunert Zsolt) a Teknősbika zenekart. Akkor jött be a punk, ez hatott ránk. A nagypapám fekete nadrágjában és levágott fehér ingjében toltam végig a koncerteket.

Mi volt a Teknős-bika koncertek dramaturgiája?

Semmi. Szövegeink sem voltak, csak az őrület jött belőlünk.

Hol koncerteztetek?

Feljártunk Budapestre. Zsobrakt János szervezte nekünk a koncerteket, és a Petőfi Csarnokba be tudott minket tolni a VHK elé előzenekarnak. Nagyon nagy koncerteket adtunk, volt, ami után a mentő vitt el, mert a színpadon mezítláb ugráltam az üvegtáblákon. Nagyon kemény időszak volt, még Bódy Gábor is akart velünk filmet forgatni. Már le volt beszélve a forgatás, amikor meghalt.

Teknősbika koncert, Csepeli ifjúsági Park, 1986., fotó: Máté Gábor, forrás: Facebook

Mégis gyerekként mi volt az oka lázadásodnak?

Az élet. Csak élni akartam. Meg persze a „fuck the system”, ami a mai napig tart.

Gimnazistaként mi inspirált szellemileg?

Budapestre jártam fel a Demszkyhez szamizdatokért. Bár őszintén bevallom, már fiatalon is éreztem, hogy ezekből a kiadványokból is ugyanaz a szar folyik, mint a szocialista rendszerből. Ezra Poundot, Faludy Villon- fordításait és a Bibó köteteket olvastam. Rám is szálltak emiatt Győrben. Volt olyan zenekari társam, aki Amszterdamig menekült. Engem szerencsére felvettek a képzőre, és eltűntem a szemük elől.

Rögtön a Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztél?

Először Pécsre felvételiztem rajz-földrajz szakra, ahová rögtön fel is vettek, de aztán meggondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy inkább a Képzőre adom be a jelentkezésemet képgrafika szakra, mert addig már a Győri Grafikai Műhelyben sok litográfiát, linómetszetet, rézkarcot készítettem. A gimnázium után így kihagytam egy évet, és elmentem újságkihordónak. És ez lett a szerencsém, mert a szocialista rendszerben az előfelvételizőket behívták katonának. Mivel magamról úgy nyilatkoztam, hogy postai alkalmazottként dolgoztam, én lettem az ezredpostás. Klimó Péterrel, Alföldi Róberttel együtt katonáskodtam. Míg a többiek sáros ruhában, véres arccal jöttek be a gyakorlatokról, én addig kimenő ruhában bicikliztem, és ettem a gesztenyepüréket. Én láttam el mindenkit étellel, itallal, cigarettával. Annyi pénzem sohasem volt, mint akkor. 

Aztán jött a Képző....

87-től 95-ig jártam a Képzőre. Képgrafika szakon kezdtem. Két évig jártam Eszik Alajoshoz, majd felkerültem a nagyokhoz, Kocsis Imréhez. Ő volt akkor a tanszékvezető, de én ezt nem tudtam. Litó, ceruza, zsírkréta, tus- mindennel dolgoztam, amikor első nap benyitott, és rögtön megjegyezte, hogy nem kellene a technikákat keverni, én meg erre elküldtem őt a francba. Ez megpecsételte egyetemi pályafutásomat, de legalább békén hagytak. Én voltam az a fiú, akihez nem lehet hozzászólni.

A Pannonhalmi vár galériájában, háttérben a "Punk is not dead" cinknyomat

Ha nem a mestereid, akkor ki hatott rád szellemileg a főiskolán?

Kondor Béla lázban égett mindenki. Kondor Béla nagyon nagy erővel hatott ránk a főiskolán. Marha nagy erőt adott a tartása, az élete, ahogy a művészetét csinálta. Legalábbis nekem. Merte vállalni önmagát, nem ment bele semmilyen elvárásba.

És amikor képeiden megjelennek az angyalok, akkor őt idézed?

Az angyalok hozzák el a szeretet a földre, erre csak ezt tudom mondani.

És mi volt a célod a művészeteddel azokban az években? Hogyan gondolkodtál saját szerepedről a művészeten belül?

Akkor nem tudtam még mi a szerepem, csak azt éreztem, hogy bármit csinálok az jó, és emiatt sokan irigyeltek és bántottak engem.

A punk zene, a punk esztétika megjelent a képzőművészetedben?

Nem volt az annyira punk, amit mi csináltunk. Hülyeség akár csak a zenénkre is rásütni ezt a nevet. Művészek voltunk, összművészek, és a nyolcvanas években így lehetett legjobban kifejezni, amit érzünk.

Nem is kapcsolt téged soha ez a stílus más alkotókhoz a főiskolán, mint például Szilágyi Lacihoz?

Nem. Ő egy igazi punk volt, ő nem volt annyira világlátó mint én.

És később sem kapcsolódtál a punk vagy az underground érzés által művészetileg más emberekhez? Például az index videóban említed a barátságodat Bada Dadával?

Bada Dada a barátom volt. Erős  és különc figurája volt ennek a kortárs összművészesdinek, nagyon nagy tisztességet képviselt nekem ebben a mai szarban.Ő emberileg volt számomra fontos, de művészetileg különbözünk egymástól. Az én művészetem sokkal több a Badáénál, ő nem volt  éteri feladattal bíró.

Visszatérve főiskolás éveidre, hogyan váltottál festészetre?

A diploma után felvettek a három éves mesterképzésre. Ott kezdtem el festeni. Fülhallgatóval, nagy képeken fetrengtem, öntöttem a festékeket, dolgoztam ezerrel. Nagyon gyönyörű dolgokat csináltam.

Miket festettél akkoriban?

Kutyákat.

A régi képeid még megvannak valahol?

Igen, dián. Nem tudom, hogy sikerült elérnem, de az elmúlt 20 évben ezeket mindig magammal cipeltem albérletről albérletre.

A főiskola után hogyan kerültél Norvégiába?

1993-ban megkaptam a Ludwig alapítvány ösztöndíját, azzal mentem ki először Osloba. Aztán meg a haverok miatt.

Művészetedre hatott ez az utazás?

Munchot látni csodálatos élmény volt. Minden nap bementem a múzeumába, végignéztem az összes munkáját. Három havonta cserélték a képeket, egy év alatt meg lehetett ismerni a teljes életművet. Legalább negyven darab Sikoly képet láttam. Ott jöttem rá, hogyha egy művészt izgat egy téma, akkor azt harmincszor, negyvenszer is meg kell csinálnia.

Edvard Munch: Sikoly, litográfia, 1895

Mi történt veled 1997 után?

Fejest ugrottam a heroinba egy lány miatt. Nagyon rossz időszak volt. Nem is tudom miért kellett azt csinálnom, nap mint nap haltak meg emberek körülöttem.

Mikor tértél vissza Budapestre?

Körülbelül 2007-ben kezdtem el újra a dolgokat Budapesten. Fukui Yusuke mutatott be Victora Zsoltnak, aki akkor nyitotta a Boulevard és Brezsnyev galériát. Az volt az egyetlen galéria, amibe belementem, mert mindig is távol tartottam magam a rendszerektől. Soha nem érdekelt a pénz, a siker. A lélek tisztaságát tartottam mindig is fontosnak a művészettel kapcsolatban. Hogy mi a trendi, sohasem érdekelt.

Hogyan élted meg ezt az időszakot?

Amikor leálltam a heroinról szinte felrobbant az agyam. Elolvastam valamit, és kívülről tudtam utána. Felszabadultak a gondolataim. Rengeteget dolgoztam, festettem. Jól mentek az eladások is. Budavári László vette meg abban az időszakban a legszebb munkáimat. 2008-ban például a Neszeszer című kiállításom teljes anyagát megvásárolta.

Mégis alkotóként melyik volt az a korszakod, amikor a legjobban ki tudtál teljesedni?

Amikor a Tűzraktérben volt a műtermem. Az egy mennyország volt. Bementem reggel a Tűzraktérbe és hazamentem reggel.... A párom engedett dolgozni. Akkor születtek gyermekeim. Klippek készültek, rajongók jöttek, akkor forgatta rólam az index az „Itt a tavasz, dagad a fasz” videót. Bánki Ákos is sokat segített. Bemutatott egy gyűjtőnek, Rónaszéki Lászlónak, aki minden hónapban jött és vásárolt tőlem képeket. Ez nagyon sokat jelentett számomra. Megszállottam dolgozhattam, még a plafonon is képek lógtak. Egyik reggel benyitott az Uglár (Uglár Csaba képzőművész), és majdnem szívrohamot kapott, amikor ráköszöntem, mert nem vett észre engem a képek között, annyira festékes voltam.

Tűzraktér, műterem, 2008

Mikor jelentek meg az angyalok a festészetedben?

A tűzrakteres időszakban. Akkor kezdtem el érezni magamban az éteri feladatot a kortárs összművészettel kapcsolatban.

Miért kezdted el használni az aranyat?

Az arany éteri hatású. Egy jó eszköz arra, hogy ne kelljen foglalkozni a háttérrel, és ne vegye el az erőt az alaktól. Próbálkoztam színekkel, mindenféle festészeti módszerrel, de végül redukáltam az egészet. Az ősember fekete szene, az élet 15 perc alatt száradó vörös akrilfestéke, és az éteri aranyezüstbronzfüst - ennél maradtam, ezekkel tudom a legeslegjobban kifejezni az érzéseimet. Mert valójában erről szólnak a munkáim. A művészetemben nincsenek megtervezett dolgok, minden attól függ, milyen állapotban érzem magam, és ez látszik is a képeimen.

MT/X kiállításmegnyitó, Kisüzem, 2019

És most hogyan érzed magad?

Most nagyon le vagyok gyengülve. Olyan feladat elé állított a Rőtszakállú, ami nem könnyű. Szeretnék megoldani egy lelki krízist, amit csak szeretettel lehet. Most minden képem Rékáról szól. Lets start a war- ezt a képemre is ráírtam. Lelki küzdelmeim vannak.

Menyhárt Tamás Menyus: Réka 100x100cm, 2019

Most zenélek, összművészetet csinálok, mert ez az a művészeti ág, amiben Rékával dolgozni tudok. Én basszus gitározom, zenét szerzek, Réka meg tolja a szöveget, és marha jól megy. Létrehoztam az MT/X nevű formációt. Az MT én vagyok, az X pedig a haverok. Aki éppen ráér, meghívjuk és improvizálunk. Már nem az „itt a tavasz dagad a faszos” időszakomban vagyok, hanem próbálom megtalálni az egyensúlyt az életem és a művészet között. Hogyan tudom a kettőt összművészetként használni úgy, hogy Réka is részese legyen.

Mindennek ellenére jól érzem magam a bőrömben, és tenném a dolgomat, csak rohadt nehéz, hogy az emberből ne jöjjön ki a HULK. Olybá fogom föl az egészet, mintha a Rőtszakállú utoljára még egy kiképzésben részesítene, hogy utána végre a magam műfajában tehessen a dolgomat.

szerző: Batka Annamária