Feminista vintage fotók és más különlegességek a Resident Art Fair idei katalógusában. Az idei válogatás célja, hogy felkeltse a gyűjtők és vásárlók érdeklődését az értékes médium, és a benne tükröződő korok iránt.
A fotográfia megjelenése óta küzd a művészeti elfogadásáért, történetében időről-időre kialakulnak olyan korszakok, melyben használói beemelik médiumát az általános művészettörténeti érdeklődés középpontjába. A 20-as évek avantgárd alkotói megmutatták, hogy a technika kép is lehet alkalmas a szubjektív érzelmek, víziók és gondolatok kifejezésére. Ezt követően a hatvanas évek végétől elinduló neoavantgárd törekvésekben került a fotó ismét a lázadó alkotók kezébe, kifejezve ezzel a hatalom képeinek ellenálló személyes látásmódjukat, megkérdőjelezve az eléjük tárt valóság képeit.
A fotográfia a hetvenes évekre elérhető technikává vált, ellenzékibb volt az ellenzékibbnél, mondhatjuk demokratikus eszközként viselkedett bárkinek a kezében, legyen az férfi vagy nő, a hivatalos művész képzésben részt vett alkotó, vagy autodidakta géniusz.
A magyar művészettörténet nem kis késedelemmel az elmúlt pár évben kezdett bele a hetvenes és nyolcvanas évek fotó alapú életműveinek felkutatásába, katalogizálásába. A késedelemre okot adhat, hogy a művészi fotográfia nem tartozott a hivatalosan támogatott műfajok közé, alkotói egészen a nyolcvanas évek végéig a művelődési házakból és ifjúsági klubokból álló kulturális hálózatban találtak maguknak kiállítási lehetőségeket megtűrt művészként. Az alternatív színtérről pedig szakmai, diszkurzív szövegek nem készülhettek.
A kutatásokkal párhuzamban kerültek elő azok a vintage (vagyis expozíciójuk idején készült) nagyítások, melyeket tárgy jellegüknél fogva a kor tanúi, és melyek egyre értékesebb portékának bizonyulnak a hazai és nemzetközi műkereskedelemben. A hiányzó vintage nagyítások híján a művészettörténészek, galériások többször kezdeményezik az eredeti negatívról új nagyítások létrehozását, hogy az életmű foghíjait kitömjét és láthatóvá tegyék az akkori inverz valóságot.
A kívülálló performansz dokumentátor
A hetvenes és nyolcvanas évek sokszor végletekig elmenő alternatív műfajáról, a performanszról elsősorban fotók tanúskodnak a jelen számára. A performansz és fotóművészet összenövésére a legismertebb hazai példa Hajas Tibor és Vető János együttműködése. Az alternatív színtér mély bugyrainak archiválására azonban akadt még egy dokumentátor, aki nem törekedett művészi babérokra, hanem az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának munkatársaként, műtárgy- és műemlékfotói mellett egyszerűen csak technikailag tökéletesen megörökítette a magyar performanszművészet legnagyobb pillanatait. A művészek pedig kézről-kézre adták őt.
Werkfotó Jovánovics György műtermében az esemény fotózása közben. 1979.
Fotó: Makky György, zselatinos ezüstbromid nagyítás (2020) barit papíron, 18x24 cm
Az idén 86 éves Makky György lappangó életművét a MissionArt Galéria fedezte fel újra és mutatta be a nagyközönségnek szakmai szenzációt kiváltó tárlatán. Hajas Tibor, Kelecsényi Csilla, Szirtes János, a Böröcz–Révész duó, El Kazovszkij, Hencze Tamás akciói mellett Makky György dokumentálta Jovánovics György életművének egyik legjelentősebb motívumát is. A hetvenes években a látás törvényeit kutató Jovánovics művészeti és szobrászati elméletét Liza Wiathruck alakja köré épített konceptuális képregényében összegezte. A művész mágikus alter-egójaként aposztrofált L. W. köré épített koncepciót 1977-ben a Fiatal Művészek Klubjában állította volna ki, hacsak a kiállítást még a megnyitó előtt be nem tiltják. A Pygmalion történet ezután a műteremben perfromanszként folytatódott.
Makky György: Jovánovics György műtermében L.W.-vel sakkozik, 1979,
24cmx18cm, zselatinos ezüst nagyítás, 2020
A Jovánovics György műtermében L.W.-vel sakkozik című képet Makky 1979-ben fotózta. A fotó több lett mint dokumentálás. Az 1993-ban útjára induló kortárs művészeti folyóirat, a Balkon ezzel a fotóval a címlapján jelent meg elsőként. 2004-ben pedig a Néray Katalin által igazgatott Ludwig Múzeum Jovánovics 65-dik születésnapjára rendezett életműkiállításon a lefotózott jelenetet rekonstrukcióját tette meg a tárlat központi elemének.
A Resident Art Fair katalógusában az eredeti negatívról a 2020-as életművet bemutató kiállításra újra nagyított fotó szerepel.
A dekonstruáló feminista
Az 1978-ban Magyarországról Hollandiába, majd Kanadába, végül az Egyesült Államokba távozó Drozdik Orshi művészeti pályájának szerves részét képezik fotó alapú munkái. Művészeti tevékenységének kezdete óta foglalkoztatja őt a nő művészeti reprezentációjának kérdésén keresztül a hatalom és a személy viszonyának kérdése.
Drozdik Orshi: Kaland a Technikai Disztópiumban, Végtelen disztópia sorozat,
20,5x20,5 cm, zselatinos ezüst, vintage próbanagyítás, 1984
A szocialista hazától távol is az ideológiák működési elvét vizsgálja, hogyan válhat a külső kényszer belső gondolkodássá. A hetvenes évek konceptuális művészete után Kaland a Technikai Disztópiumban című sorozatával bonyolult elméleti rendszerek kidolgozásába kezd, elsősorban Michael Foucault A szavak és a dolgok című filozófia könyvének gondolatai által vezérelve.
A hatalom és a tudás kölcsönhatását vizsgálva sorra keresi fel a világ természettudományos múzeumait, hogy fényképezőgépével tetten érje a patriarchális társadalmak és tudományok emberi testet és nyelvet kisajátító működéseit: mi számít normálisnak, abnormálisnak, élőnek és holtnak. Kaland ez esetben a szellemi kalandot jelenti, a dolgok jelentésének és rendjének keresését.
A Resident Art Fair katalógusában Drozdik Orsolyának azon fotói is megtalálhatóak, melyeket vizsgálódásai kezdeti szakaszában a Haarlem-i Teylers Múzeumban és az anatómiai abnormalitásokat felvonultató, nemében egyedülálló amszterdami Vorlik Múzeumban készített. A példányok a fotók eredeti, 1984-ből származó, vintage tónuspróba nagyításai.
Drozdik Orshi: Végtelen disztópia sorozat,
24x30cm, zselatinos ezüst, vintage próbanagyítás, 1984
A pőre bolygó
Ujj Zsuzsi teljes fotós életművét 1985 és 1991 között, vagyis mindösszesen hat év alatt hozta létre, majd fényképezőgépét mikrofonra cserélve szekrénybe dugta. Több mint húsz évnek kellett eltelnie, hogy az anyagot végül a MissionArt Galéria felfedezze, katalogizálja és visszahozza a köztudatba. A kánonépítés jól sikerült, 2012-ben a londoni Tate Modern A Bigger Splash - Painting after Performance című kiállítására is beválogatta az életmű egy darabját.
Ujj Zsuzsi: Tükrös öles, 25cmx18cm, zselatinos ezüst vintage nagyítás, 1986
Ujj Zsuzsi fotómunkáiban a korszak női művészetére egyáltalán nem jellemző autonóm, szabad hangot, beszédmódot alakít ki, mely játszik a női archetípusokkal és női lét köré épült hidelemvilágokkal.
A Resident Art Fair katalógusában az életmű kötetben Ujj Zsuzsi utolsó fotójaként számon tartott Körbe II./a című kép is szerepel. Zsuzsi utolsó sorozatának helyszínét egy kaposvári kastélyban rendezte, fekete fóliával és újságpapírokkal terítette be a hatalmas teret, és ahogy körbe járt a papíron férje Halas István időről- időre eltakarta az objektívet.
A körbenjárás motívumában az élet és halál valamint az anya motívumai is megjelenik. “Anyukám mindig azt mondta, hogy ha én így csinálok, meg úgy csinálok, és nem teszek úgy, ahogyan kéne, na, akkor földönfutó leszek. Láttam magam előtt ezt az élményt, a „földön futást”, ahogy soha nem ér véget ez a kínszenvedés-cucc.”-nyilatkozta Zsuzsi képe kapcsán. A Resident Art Fair válogatásában Ujj Zsuzsi utolsó képének eredeti vintage nagyítása található.
Ujj Zsuzsi: Körbe II/a., 29.5cmx40cm, zselatinos ezüst vintage nagyítás, 1991
A december 3-án nyíló tárlat még sok más érdekességet is tartogat a fotográfia iránt érdeklődők számára többek között Bálint Endrétől, Baranyay Andrástól, Gémes Pétertől és Eperjesi Ágnestől.
További információk és katalógus: www.residentart.com
helyszín: A.P.A. galériában (Atelier Pro Arts, 1085 Budapest, Horánszky u. 5.)
nyitvatartás: 2020. december 3-22-ig, minden nap 12-től 19 óráig
A szervezők kérik a látogatókat, hogy a galériát maszkban és kézfertőtlenítés után látogassák.
A térben egyidejűleg 10 fő tartózkodhat.
szerző: Batka Annamária
nyitókép:
Gémes Péter: Fotografikus etűdök, zselatinos ezüst, 1989-1992, részlet
Gémes Péter: Fotografikus etűdök, zselatinos ezüst, 1989-1992
